top of page
Keresés
genfimagyarkultura

1956-os megemlékezések Genfben

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 63. évfordulóján Genfben három megemlékező ünnepséget szerveztek a helyi magyar vonatkozású szervezetek. A GMKK először szervezett koszorúzást az '56-os emlékműnél.


A megemlékezés-sorozat október 20-án kezdődött a Genfi Magyar Egyesület hagyományos ünnepségével a Szent Bonifác Központban. Az ünnepség 11:30-tól ökumenikus szentmisével vette kezdetét, a Genfi Magyar Katolikus Misszió és a Genfi Magyar Protestáns Gyülekezet szervezésében. Stipitz Árpád ferences atya a szentmise kezdetén felhívta a figyelmet nemzeti ünnepünk lényegére: „ezen a napon arról emlékezünk meg, hogy a magyar nemzet képes volt felállni a sötétségből és világosságot gyújtani, ezt a bátorságot kaptuk örökségül, amely egy életen át kötelez bennünket”. Szabó Zoltán református lelkész hangsúlyozta, hogy „ami bekövetkezett 1956-ban, az maga a tökéletes csoda, hogy egy egész nemzet egységesen kelt föl és rázta le magáról az előző évek megnyomorító, lélektől, szellemtől megfosztó hatalmát”. A mise végén a jelenlévők koszorút helyeztek el a templom bejáratánál található ’56-os magyar emléktáblán.


A megemlékezés 12:30-tól a Szent Bonifác Központ báltermében folytatódott. Dékány András elnök köszöntőjét követően Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Őexcellenciája Nagy István mondott ünnepi beszédet. A nagykövet úr beszédében Guglielmo Ferrero és Bibó István legitimitás koncepciója mentén vázolta az 1956-os történelmi eseményeket. Kiemelte, hogy az 1956-os forradalom, ahogyan több évszázadra visszanyúlóan számos korábbi történelmi eseményünk is, „a magyar nemzet megzabolázhatatlan szabadságvágyából és igazságérzetéből fakadt.” Kitért ugyanakkor Svájc szerepvállalására is: „Svájc – félretéve hagyományos semlegességét – erős szolidaritást mutatott ’56 hőseivel és Magyarországgal, amely a politikusok és lakosság körében egyaránt megnyilvánult. Mindannyiunk előtt ismert, hogy Svájc erejéhez képest kiemelkedő szerepet vállalt a forradalom utáni megtorlás elől menekült nemzettársaink befogadásában is.”

Az ünnepi beszédet követően Pál Anna szavalata hangzott el, majd a jelenlévők Bartók Béla Magyar parasztdalok c. zeneművét hallgathatták meg Lőrincz Ágnes és Karetka Flóra előadásában. A műsor után a Genfi Magyar Egyesület vendégül látta a jelenlévőket, az ünnepségen hozzávetőlegesen 140-en vettek részt.

Október 23-án, szerdán 12:30-től Magyarország Állandó ENSZ Képviseletén rendeztek megemlékezést dr. Horváth Zsuzsanna rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, állandó ENSZ képviselő jelenlétében.

A genfi ’56-os megemlékezés-sorozat harmadik állomása saját rendezvényünk volt : a Genfi Magyar Kulturális Központ idén szervezte meg először a 2018. novemberében felavatott genfi ’56-os emlékmű megkoszorúzását. Az ünnepség október 23-án, szerdán 19 órakor kezdődött a Le Grand Saconnex-i Château-Pictet parkban.

Az impozáns, több mint 3 méter magas bronz emlékmű Párkányi Péter szobrászművész alkotása. Az emlékmű felállítását megálmodó Mercz László, egyesületünk hajdani elnöke, az idei október 23-i ünnepséget sajnos már nem érhette meg. De utódaiként igyekeztünk méltó módon megszervezni az első koszorúzási ünnepséget.


Magyar nyelven Tóth Kata, a Genfi Magyar Kulturális Központ elnöke, francia nyelven pedig Dékány András, a Genfi Magyar Egyesület elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, mindketten fáklyával kezükben mondtak ünnepi beszédet. „63 évvel ezelőtt, ebben az órában,  közel kétszázezer magyar állt békésen a Kossuth-téren a szabadságért kiáltva” – fogalmazott Tóth Kata, hozzátéve, hogy „az ő bátorságuknak, szabadságérzetüknek és a 14 ezer magyart befogadó svájci állam iránt érzett mérhetetlen hálának állít emléket ez a szobor, melyen a forradalom zászlaja szárnnyá alakul, a szabadságot jelképezve.”


A koszorúzást állófogadás követte a helyszínen felállított sátorban. Az állófogadás alatt klasszikus zenei minikoncertet hallgathattak a résztvevők Timeea Rosca és Rózsa Gergely közreműködésével, akik Georg Philipp Telemann I. Fantázia, valamint Bartók Béla Este a székelyeknél c. műveit adták elő, valamint egy szabad improvizációt is Bartók témája nyomán. Nagy örömünkre szolgál, hogy az ünnepségen közel 50 fő tette tiszteletét, Tóth Kata beszédét idézve „emlékezni a változásban való hitre és az érte hozott áldozatokra”.


Sipos Noémi, KCSP-ösztöndíjas





42 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Commenti


bottom of page